Paint Mapping Lecture

/// a magyar leírás az angol szöveg után tekinthető meg ///

Paint Mapping Lecture

At the intersection of digital visual art and classical traditions of painting has emerged a new hybrid genre: paint mapping. Paint mapping is a sub-genre of projection mapping. It founds a new sense of reality that comes into being as the painting meets the light cast upon it. Digital animation follows the painting’s architecture. In this way, it produces a specially integrated unity of the space, the structural relations, the light (the projected non-figurative animations), and the movement.

The object situated in the tangible space, and virtuality, looming pixels into pigments of the painting through light, are creating a new abstract context for the interpretation of both the painting and the animation. The borderline between physical and virtual presence fades, the painting becomes ‘virtual’ and gets moving, animation, projected on it, assumes a shape of ‘physical’ stimulus. In this new atmosphere and fresh experience, the tradition of visual improvisation revives.

Lectures at / Előadások:

• Medium Analysis IX. Public performance & workshop, Hungarian Academy of Fine Arts, Intermedia Department, 11/25/2016
• 20 years of Art Department – Jubilee Conference, Pécs University Art Department, 11/22-23/2016

stills from the presentation / az előadás tartalmából:

///

Paint Mapping Előadás

A digitális vizuális művészet és a klasszikus festészeti hagyományok metszéspontján kialakult egy új, hibrid műfaj, a paint mapping. A paint mapping a projection mapping egyik alműfaja, mely a festmény és a rávetülő fény találkozásából létrejövő új valóságérzet indukálását hívja életre. A digitális animáció leköveti a festmény architekturáját, ezáltal a tér, a szerkezeti viszonyok, a fény (vetített nonfiguratív animációk) és a mozgás speciálisan integrált egységét alkotja meg.

A tapintható térben elhelyezkedő objektum és a virtualitás, mely a fény útján keresztül szövi a pixeleket a festmény pigmentjeibe, új absztrakt kontextust teremtenek a festmény és az animáció értelmezésének. A fizikai és virtuális jelenlét között elmosódik a határvonal, a festmény ‘digitálissá’ alakul és megmozdul, a rávetülő animáció ‘fizikai’ stimulussá formálódik. Ebben az új atmoszférában, friss tapasztalatban a vizuális improvizáció hagyománya is megelevenedik.